szombat, május 20, 2017

Családi fotózás a Down Koraiban

Történt egyszer, hogy Rita gyógypedagógus lett. Történt egyszer, hogy Rita újra tanulásra adta a fejét és visszament okosodni az egyetemre. Ott pedig feladatot kaptak a „Különleges gondozást igénylők nevelése-oktatása” elnevezésű kurzus keretein belül.
Ekkor Rita találkozott Dórival, aki a Down Alapítvány Korai Fejlesztő Központ munkatársaként dolgozik, mint gyógypedagógus és csoportot alakítottak, további két kollégával együtt.
A projekt alapötletét a koraiba járó családok adták, Dórival tovább gondolták és rövid időn belül – engem is bevonva - már a megvalósításon dolgoztunk.


 


A projekt fő célja egy különleges fotókiállítás megrendezése volt. A kiállítás témáját a Down-szindróma adta, mégpedig az, hogy a Down-szindrómában érintett gyermekeken a szindrómára jellemző közös jegyek, jellegzetes arcberendezés mellett, éppúgy fellelhetőek a szülőktől örökölt, egyéni vonások is. Ugyanúgy hasonlítanak szüleikre, testvéreikre, mint bárki más. Ezt a hétköznapi emberek ritkán veszik észre, mi pedig szívügyünknek tekintettük, hogy ezt hangsúlyozzuk.


Rita és csoportja engem kértek fel a fotók elkészítésére. Hatalmas háttérmunka zajlik egy kiállítás előtt, nem volt ez másként most sem. Az egész csoport, Dóri, Kata, Vera és Rita, majd én is lelkesen dolgoztunk. Nekik ezen múlott két félévi jegyük a továbbképzésen, nekem pedig kihívást jelentett a fotózás. Nem a legjobb körülmények között dolgozhattunk, de biztos vagyok abban, hogy ilyen jó hangulatú fotózáson csak keveset van lehetőségünk részt venni. Mindenki nagyon ügyes volt!
Ezúton is köszönjük a családoknak a lelkes részvételt! Minden család kapott egy 20-30 fotóból álló sorozatot az elkészült képekből, ezzel háláltuk meg részvételüket.

A családokról készült képekkel szeretnénk azt megmutatni, hogy minden gyermek egyedi és megismételhetetlen. A szüleikkel, testvéreikkel való hasonlóság nemcsak a szívükben, hanem a mosolyukban is megjelenik.



A fotóknak nagy sikere volt a családok körében, az egyetemen és a csoport tagjai között is. A 9 képből álló sorozat főleg Budapest különböző pontjain lesz kiállítva, majd legvégül a Down Alapítvány Korai Fejlesztő Központja kapja meg őket, hogy ezekkel a vidám családi fotókkal dekorálhassák a központ falait. 

A képek előhívásában a FOTOPLUS volt segítségünkre (ingyenes kép előhívást vállalva) és hozzájárultak a kiállítás megvalósításához.







Ez megtisztelő számomra és köszönöm, hogy részese lehettem! A képek szülői beleegyezéssel kerültek a blogra.

szerda, május 10, 2017

Amikor a Gmail káromkodik

Bejelentkeztem (volna) az email fiókomba, de valami hiba miatt egy üzenet fogadott. Ezzel eddig még nem találkoztam és azt sem tudtam, hogy a Gmail ilyen szofisztikátlan káromkodik. Ez az üzenet várt:


A manóba! 

hétfő, május 01, 2017

Dnes(z)ka, Tres(z)ka

Tegnap egy kisebb bevásárlást ejtettünk meg az egyik közeli kisboltban. A hűtőpulthoz érve érdekes termékre lettem figyelmes. Nem is a termék volt érdekes, hisz úgymond  a Treska szinte "szlovák nemzeti étel"-nek minősül. Amin a szemem megakadt az a címkéje volt. Megtoldották ez "Z" betűvel a termék nevét (hogy itt Magyarországon is úgy ejtsék a majonézes tőkehalsaláta nevét, ahogy Szlovákiában?). Nem igazán értem a dolog miértjét.  


Akkor most képekben, hogy érthető legyek:



...  kép az internetről (bal oldal) ... ezt meg én fotóztam (jobb oldal) ...



Ami az ízét illeti én nem találtam semmi különbséget a Szlovákiában kapható és a most megkóstolt között. Gondolom ez is ugyanott készül, csak más címkét kap. De hogy miért nem maradhatott Treska azt nem értem. A Pepsi sem Pepszi, vagy a Snickers sem Sznikkersz...és még sorolhatnám...

vasárnap, március 26, 2017

Belestem...

Egyik este belestem a szemközt lakó szomszédokhoz. Tudom nem illik ilyet tenni, de kíváncsi voltam milyen fotó sikeredik, ha minden sötét, csak az ablak és a mögötte levő szoba látszik. Ez az egy kép készült. Ilyen lett mindenféle utómunka nélkül:


szombat, március 11, 2017

Kerekes Band pillanatok

 -  „Kerekes Band”-es volt

Nem terveztem hosszas ömlengést sem a zenekarról, sem az Akváriumban abszolvált koncertről. Olyan „Kerekes Band”-es volt. Hozták a megszokott lendületet, hangzást, stílust. Olyan zenét játszanak, ami több más stílus közül is felismerhető, egyedi.


Nagyjából a koncert felénél éreztem azt, hogy elérte a csúcsát. Ott volt néhány perc, hogy szememet lehunyva élveztem, ahogy a monoton ritmus kiszellőzteti fejemből a nap fáradságát.





Ez után a néhány perc után (talán a lökdösődés, röpködő söröspoharak miatt) már inkább azt kerestem a fényképezőgépem keresőjében, hogy tudok valami jó képet kreálni. 



 
  




 


vasárnap, március 05, 2017

Polaroid

        - a megismételhetetlen pillanat

Egy Vaterás árverésen jutottam hozzá egy Polaroid Pronto 600-as géphez (17 másik géppel együtt, 2500 Ft-ért). Nem tudtam azt sem, hogy működik-e. 


Dekorációnak szántam a polcon felsorakoztatott gépek közé. Egy hete sikerült szereznem hozzá filmet a Café Analógban (Kazinczy utca 35., 1075 Budapest VII.).  Sajnos nem olcsó mulatság egy doboz film, de ki kellett próbálni ezt is.

 


Ma eljött az ideje, hogy belekerüljön a film és kipróbáljuk, vajon működik-e. Kíváncsian vártuk, hogy hogyan működik ez a kis "fényképezőgéppel összekötött mobil sötétkamra". Ahogy belehelyeztük a filmet, zúgni, kattogni kezdett és kilökte a film lezáró fekete fedlapot.


Ez után elkattant az első kép, aminek elkészülését úgy vártuk, mint karácsonykor ajándék bontogatást. Először érdekes kékes színű volt a kép, majd lassan elnyerte végleges állapotát.   

... először kék volt ...



... az első közös Polaroid fotónk ... 


... a hűtőszekrény ajtaján kapott helyet egyelőre ...
  

szerda, március 01, 2017

Megfestettek

Néhány hete érdekes e-mailt kaptam egy kedves ismerősömtől. Szülőfalumról, Ipolyvarbóról készített fotókat kért tőlem. Azt mondta, hogy keresztanyja 70. születésnapjára szeretnének meglepetést készíteni. Az ünnepelt 14 éves korában költözött el Ipolyvarbóról Kassára, ott járt az Ipariba. Azóta is ott lakik.

...  a fotó ...

Küldtem is néhány képet és a napokban megtudtam mi lett az egyik kép sorsa. Megfestették. Az egyik fotómat egy kassai festőművész, Gabriel Holcer megfestette. Pontosabban a kép egy részletét. De úgy gondolom felismerhető a részlet.

... a festmény ...

A lényeg, hogy a kép megkapta tulajdonosától a legfontosabb jelzőjét, ami azért önmagáért beszél: "fenomenális" :)

Örömmel tölt el, hogy ennyivel hozzájárulhattam ehhez a szülinapi ajándékhoz. Boldog szülinapot!

szombat, február 18, 2017

Praktica FX3

 - lecsaptam a gyönyörű állapotban levő "analóg nagykövetre"

Szombat van. Még soha nem próbáltam ezt a "kávézóban leülős blogolást". Ennek is eljött az ideje. 

A hét elején találtam egy hirdetést az egyik internetes adásvétellel foglalkozó weboldalon, ahol eladásra kínáltak egy Praktica-t. Egész pontosan egy Praktica F.X3 típusszámú analóg gépet. 

 
Praktica F.X3

Ma találkoztam a gépet eladásra kínáló úrral. Rövid szemrevételezés után - nem volt kérdéses -  természetesen lecsaptam a gyönyörű állapotban levő "analóg nagykövetre". Ezt a típust 1958 és 1959 között gyártották. Nem épp mai darab. Egy kis tisztogatás azért el kell még, de úgy gondolom, hogy egy ennyi idős fényképezőgépnél ez a dolog bele kell hogy férjen. 

... a bőrtok és a Zeiss objektív ...

... a tüköraknás kereső képe (ennél a gépnél a világ, tükörvilág) ...

... a keresőre hajtható nagyító lencse segít a fókuszáláskor ...


Bőr tokban van és az eredeti (m42) Carl Zeiss Jena Tessar 2.8/50 objektív is járt hozzá. Úgy néz ki, hogy mindene működik. Remélem ha kap egy tekercs filmet, akkor is rendben lesz vele minden!  

F.X 3

... a német VEB Kamera-Werke Niedersedlitz készítette Siegfried Böhm tervei alapján ...

... az időzítő, zársebesség és a felhúzó mechanikája ...

Úgy néz ki ez az analóg gép gyűjtögetés egy újabb hobbi lett nálam. Ami nem egy olcsó dolog, de nem bánom. Szeretem ezeket a precíz szerkezeteket nézni, használni. És valljuk be: Olyan nagyon szép.